2022. augusztus elejéig hazánknak, mint uniós tagállamnak két fontos, munkajogi tárgyú irányelvet is át kell vennie, ráadásul mind a kettő jelentősen érinti a munka- és pihenőidő szabályozását.
Jelen cikk írásakor tudomásunk szerint még nem kezdődött meg az érdemi munka a magyar jogalkotó részéről a két irányelv átvétele kapcsán, így ehelyütt csak arra van lehetőség, hogy a magyar jogszabály helyett az irányelvek tartalmát ismertessük.
Ezt azonban önmagában rendkívül hasznosnak gondoljuk, ugyanis a várhatóan jelentős változások kapcsán hasznos a felkészülést időben megkezdeni.
Terjedelmi okok miatt az irányelvek részletes ismertetésére lehetőség nincsen, így csak az irányelvek legfontosabb rendelkezéseinek ismertetésre szorítkozunk.
I. Az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló 2019/1152-es irányelv
Az irányelv legfontosabb újdonsága, hogy újraszabályozza a munkáltató „tájékoztatási” kötelezettségét.
A tájékoztató tartalma sokkal részletesebb lesz az eddigieknél, és átadásának határideje is lerövidül az eddigi tizenöt napról hétre, illetve munkaszerződés-módosítás esetén haladéktalan átadási kötelezettségre.
A tájékoztatóban ki kell térni számos új, eddig nem kötelező körülményre, pl. a munkavégzés helyére, a munkaviszony megszűnésének várható idejére határozott idejű munkaviszony esetén, a munkarend ismertetésére azzal, hogy ha a munkarend nem kiszámítható, akkor azokról az időszakokról is tájékoztatni kell a munkavállalót, amely időszakokban a munkavállaló munkavégzésre kötelezhető.
Utóbbi kötelezettség azt jelenti, hogy nem csak a munkaidő-beosztást kell közölni a munkavállalóval, hanem azokat az elméleti időszakokat is, amelyekre a munkaidő egyáltalán beosztható.
Egyes vélemények szerint ebből az is következik, hogy az ún. négyműszakos munkarend az irányelv átvételét követően nem képzelhető el, azaz nem lehetséges olyan munkarend, amelyben a munkavállaló a hét bármely napján bármely időszakban beosztható lehet.
Igen fontos változás, hogy a fenti szabályokból az is következik, hogy a jelenlegi gyakorlattal szemben előre, időben értesíteni kell a munkavállalót a rendkívüli munkavégzés elrendeléséről is, illetve az is csak a fenti időszakon belül rendelhető el. Ellenkező esetben a munkavállaló megtagadhatja a munkavégzést. A munkavégzést rendes munkaidő elrendelése esetén is megtagadhatja, ha az nem a fenti időszakon belül kerül elrendelésre.
II. A szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló 2019/1158-as irányelv
Az irányelv legalább 10 munkanap apasági szabadságot ír elő gyermek születése esetére. Mindkét szülő a gyermek nyolc éves koráig összesen – tehát nem évenként! – négy hónap szülői szabadságra jogosult.
A hozzátartozójuk gondozását végző munkavállalók évente legalább öt munkanap szabadságra jogosultak.
A fenti szabadságokra nem feltétlenül a teljes munkabér jár, azonban a szabadságra járó díjazásnak olyannak kell lennie, hogy az legalább a betegségi táppénz összegét elérje, illetve elősegítse a szülői szabadság mindkét szülő általi igénybe vételét.
A gyermek nyolc éves koráig a szülő kérheti „rugalmas munkafeltételek” alkalmazását, ideértve a részmunkaidőt, a távmunkát vagy a rugalmas munkaidő-beosztás kérését.
A fenti jogok gyakorlása miatt a munkavállalókat hátrány nem érheti.
A cikk az L-SOFT Zrt. közreműködésével jött létre.
Dr. Fodor T. Gábor sikeres munkajogi előadó mind hazai, mind nemzetközi szinten, munkajogi tárgyú cikkek szerzője magyar és angol nyelven, különböző szaklapokban rendszeresen publikál.
A Munkajog Nagy Kézikönyve társszerzője, az EIRO egyik magyarországi szerzője, a jogi szakvizsga bizottság cenzora, számos munkajogi tanulmány szerzője.
