A munka törvénykönyve módosításának legfontosabb eleme a felmondási szabályok jelentős változása, nem pedig az apasági szabadság, ahogy azt a sajtóban több cikk is állította.
A felmondások körében a legnagyobb változást a joggal való visszaélés szabályainak módosítása jelenti. Az új szabályok szerint, amennyiben a munkavállaló joggal való visszaélésre hivatkozik a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben, úgy neki már csak a tilalom megsértésének alapjául szolgáló tényt és a hátrányt kell bizonyítania, míg a munkáltató bizonyítja a tény és a hátrány közötti okozati összefüggés hiányát.
A másik fontos változás, hogy a módosítást követően a joggal való visszaélés visszahelyezési ok lesz, így a bíróság a munkavállaló pernyertessége esetén az ő kérelmére helyre fogja állítani a munkaviszonyt.
A fenti szabályok alapján a módosítás hatálybalépésével a munkavállaló jelentősen könnyebb helyzetben lesz, ha joggal való visszaélésre akar hivatkozni.
Például abban az esetben, ha a munkavállaló arra hivatkozik, hogy a vele közölt felmondás valódi indoka valamely vélt sérelem megtorlása volt, neki csupán a vélt sérelmet, illetve a felmondás tényét kell bizonyítania (melyből az utóbbi értelemszerűen nem szokott gondot okozni). Az okozati összefüggéssel kapcsolatban azonban a munkáltatón van a bizonyítási teher, tehát neki kell bizonyítania, hogy nem a megtorlás volt a valódi indok, hanem a felmondásban foglalt ok.
Sőt, a fentiek a munkaviszony megszüntetésének azon eseteire is vonatkoznak, amelyeknél a munkáltatónak nincs indokolási kötelezettsége. Így a bizonyítási teher megosztása abban az esetben is irányadó, ha például próbaidő alatt szüntetik meg a munkavállaló munkaviszonyát, és ő joggal való visszaélésre hivatkozik.
Képzeljük el azt a helyzetet, amikor egy csoportos létszámcsökkentés kapcsán a munkáltatónak ki kell választania, hogy mely munkavállalók munkaviszonyát szünteti meg.
Az irányadó bírói gyakorlat szerint ilyenkor a munkáltató maga választja ki, hogy kinek szünteti meg a munkaviszonyát, azonban ezt csak a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének betartásával teheti. A munkáltató ebben a helyzetben értelemszerűen azokat a munkavállalókat fogja kiválasztani, akikkel kapcsolatban valamilyen teljesítmény- vagy magatartásbeli, esetleg kommunikációs probléma merül fel.
Az új szabályok értelmében a munkavállaló ilyen helyzetben könnyen hivatkozhat a joggal való visszaélésre, és ebben az esetben a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy miért neki és nem pedig valamelyik kollégájának mondott fel a munkáltató.
A felmondási szabályok másik nagy változása a 64. § kiegészítésével kapcsolatos. Az új szabályok alapján a munkáltatónak – a munkavállaló kérelmére – akkor is meg kell indokolnia a munkaviszony megszüntetését, ha arra egyébként nem lenne köteles (pl. próbaidő alatt, illetve nyugdíjas vagy vezető esetén), ha a munkavállaló arra hivatkozik, hogy a munkaviszonya az alábbiak közül valamelyik miatt került megszüntetésre:
- a súlyos egészségi okból gondozásra szoruló hozzátartozójának, vagy a munkavállalóval közös háztartásban élő személynek nyújtott személyes gondozás céljából igénybe vett munkaidő-kedvezmény,
- az apasági szabadság,
- a szülői szabadság,
- a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadság igénybevétele, vagy
- az Mt. 61. § új (2) vagy (4) bekezdése szerinti, a munkaszerződés módosítására vonatkozó kérelem.
A munkavállalónak a fenti indokolást a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított 15 napon belül írásban kell kérnie a munkáltatótól. A munkáltatónak ebben az esetben 15 napja van közölni az indokolást, melyhez a munkáltató kötve lesz egy esetleges munkaügyi perben.
Fontos, hogy amennyiben a munkáltató semmilyen indokolást nem közöl, akkor de facto azonnal jogellenes a munkaviszony megszüntetése.
